~Dean~
-Sam, nem gondolod,hogy egy kicsit késő van? Máskor mindig nappal megyünk.-igazítottam meg a nyakkendőm. Utálom ezt a szart!
-Dean,még csak fél hét. Max vacsoráznak. Ez pedig fontos.
Mintha nem tudnám. Kb. egy kilométerre innen találtunk egy lemészárolt vámpír fészket. Mármint csak vért és hamvakat.
-De vége. Valaki végzett velük. Ahogy a nyomok sugallják egy vadász. Akkor meg mit keresünk még itt?
-Nem hallottad a rendőrségi adót?-kérdezte,miközben beült az anyósülésre.
-Nem.-ismerem be kényszeredetten.
-Akkor mikor mi épp a fészekben voltunk, akkor is történt egy támadás. Harapás a nyakon,a hullában egy csepp vér sem maradt. Egyértelmű.
-Eléggé.-húztam el a számat, és gázt adtam. Alig egy negyed óra múlva már ott is voltunk. Sam mindenképp ragaszkodott hozzá,hogy ennek az erdő széli viskónak a lakói veszélyben lehetnek, míg mi el nem kapjuk a vámpírt,és azonnal figyelmeztetni kell őket. Elvégre ez a ház a közép pont. Vagy valami viszonyuk van a szörnyeteggel,vagy azok a valamik itt köröznek,mint a dög keselyűk,azzal a különbséggel, hogy ők nem mások maradékát eszik. Itt ők a ragadozók. Kiszálltunk a kocsiból, és a bejárati ajtóhoz mentünk. Összenéztünk,majd Sam bekopogott. Pár perc múlva egy csattanást hallottunk,majd valaki cifrán káromkodni kezdett.
-Tudjuk, hogy ott van. Kérem,nyisson ajtót!
-Mi van?- szólt ki egy reszelős női(?) hang.
-Hölgyem, mi az F.B.I-tól jöttünk,és szeretnénk feltenni néhány kérdést.-jelentettem ki magabiztosan, mire résnyire kinyílt az ajtó,s egy vékony,remegő kéz nyúlt ki.
-Az igazolványokat.-mondta fojtott hangon, mire Sam készségesen odaadta az övét. Becsukódott az ajtót,s egy ki idő múlva újra kinyílt.-Kár hogy hamis.-nyújtotta vissza Sam-nek. Elkerekedett szemekkel nézett rám, mire automatikusan elvigyorodtam.
-De ez nem lehet.-tette a fejét,mire egy kicsit jobban kinyílt az ajtó, és egy brutálisan kék, talán kisírt szem tűnt fel.
-Dolgozd fel öcsi.-nyögte,majd becsukta.-Menjenek el.
-Ide figyeljen hölgyem, ez egy nagyon-nagyon fontos ügy, s nem számít, hogy igazából kik vagyunk. Meg akarjuk védeni.-kezdtem,mire halk suttogás hallatszott át a zárt ajtó mögül. Elkéstek.
-Itt valami gáz van Sammy.-suttogtam.-Na jó, ha nem nyitja ki az ajtót, berúgom.-címeztem a nőnek.
-Én pedig megölöm.-jött az egyszerű válasz.
Sam elképedten nézett a csukott ajtóra,majd megvonta a vállát.
-Már voltam halott. És ő is. -mutatott rám,mire oldalba könyököltem.-Túléljük.
Nem jött reakció, úgyhogy ideje volt bedurvulni. Háromig számoltunk,majd egyszerre rúgtuk be az ajtót. És akkor megláttam azt a lányt,aki a kajálda előtt nekem szaladt. De most más volt. Haja izzadtan tapadt a homlokára,ruhája és arca csurom vér volt. Magzat pózban kuporgott egy hulla mellett. Szeme szikrázott a dühtől,és folytak belőle a könnyek.
-Jól vagy?-guggoltam le mellé. Válla rázkódott a vissza tartott sírástól. Sam eközben a hullákat vizsgálta.
-Nem. Hagyjatok békén.-mondta halkan. De nem engedelmeskedtünk. Felsegítettem,és a kanapéra ültettem.
-Ez ugye nem a te véred?-kérdezte Sam a lány ruhájára mutatva,majd leguggolt vele szembe és próbált a szemébe nézni.
-Nem.-mondta,és elfordította a fejét.
-Akkor kié?-kérdezősködött tovább Sam.
-Azé a rohadéké.-mutatott a levágott fejű vámpírra.
-És ő kicsoda?-mutattam a szétmarcangolt nyakú férfira.
-Apám.-mondta elcsukló hangon,és ekkor már nyoma sem volt a kemény csajnak,aki azzal fenyegetőzött még pár perce, hogy megöl. Sokáig küzdött a könnyeivel,de mikor már nem volt hová fordulnia, Sam-re majd rám nézett,s elsírta magát. Ráborult a vállamra,és némán rázkódott. Sam-et szuggeráltam,akit mint láttam szórakoztatott elveszettségem az érzelmek terén. Nem tudtam mit csinálni, óvatosan átkaroltam a törékeny kislány vállát,aki még nem tűnt idősebbeknek 18-nál.
-Apád vadász volt?-törte meg a csendet Sam,mire "visszatért" közénk a lány, és olyan durván törölte le a könnyeit, hogy piroslott a nyoma.
-Elnézést.-nézett rám.-Igen. Kiirtott egy egész fészket. Pontosan négy vámpírt egymaga.
-Akkor hogy történhetett...
-Nem számított arra,hogy azt az eltűnt túrázót átváltoztatták,nem vacsira vitték haza. De az a házig követte a sérült apám. Csak azt várta, hogy egyedül hagyjam.
-Miért mentél el itthonról?-kérdeztem.
-A patikába mentem kötszerért.-majd rám nézett, és felismert.-Várjunk csak. Ti kik vagytok? Kérdezte,majd felpattant. A vadász ösztön... biztos az apja tanított neki egyet s mást.
-Én Sam Winchester vagyok,ő pedig a bátyám Dean.-mondta Sam,majd intettem. Bemutatkozás helyett egy pohár szentelt vizet kaptunk az arcunkba.
-Nem vagyunk démonok. Csak vadászok.-tettem hozzá.-De te sem ma kezdted. Ki vagy?
-Jade. Jade Evans.-mondta.-És bocs.
-Szóval,Jade. Folytasd kérlek.-mondta Sam.
-Haza jöttem, és itt volt. Megakarta ölni apám, de mikor berohantam, csak beleharapott a nyakába,hogy szép lassan elvérezzen,amíg engem öl meg. De én nyertem.-rántott egyet a vállán,és próbált lazának tűnni, de fátyolos tekintete elárulta.
-Te ölted meg?-lepődtem meg.
-Igen.-mondta,majd végéig nézett véres ruháján. Hülye kérdés volt.
-És most mi lesz?-kérdezte Sam,mire a lány értetlenül meredt rá.
-Kihősködtétek magatokat nem?-mutatott az ajtóra.-Most pedig el lehet menni.
-Had segítsünk.-mutatott Sam a holttestekre.
-Nem kell.-utasította el. Makacs lány volt,azt meg kell hagyni.
-Dean,beszélhetnénk?-feszengett Sam.
-Persze.-álltam fel Jade mellől, majd egy szobával arrébb vonultunk.
-Nem hagyhatjuk magára. Mi van,ha nem is felnőtt,és még csak egy tinédzser. Egy elárvult tizenéves.
-De nem kér a segítségünkből.-mondtam.
-Büszkeség,gyász. Elhomályosítja az elmét.-kezdte a lelki hókuszpókuszt.
-Erőltessük rá magunk?-kérdeztem,mert ez már elég röhejes...-Láttad azt a vámpírt? Nem semmi a csaj. Szerintem boldogul.
-Azért nézzünk még rá.-erősködött,amíg bele nem egyeztem.
Vissza sétáltunk a nappaliba,ahol Jade épp a vámpír tetemét rugdosta bele egy szemetes zsákba.
-Te azzal mit akarsz csinálni?-mutattam a zsákra,amibe hihetetlen pontossággal rúgta bele a fejét.
-Elégetni.
-Figyelj,akkor mi mint kérted elmegyünk,-kezdte Sam,mire enyhült a lány szúrós pillantása.-de ha bármi gond lenne ezen a számon hívj.-adta oda a számunk.
-Kösz.-vette el a papírt,majd belegyömöszölte a farzsebébe. Csinos lány volt,nem is én lettem volna,ha nem stírölöm már meg az étteremnél,de a kora...
-Holnap még benézünk.-intettem,és kimentünk.
Egy kicsit még furikáztunk a városban,majd újra a ház felé vettük az irányt,hogy nincs e semmi baj... nem volt fény a házban,de a kert hátuljában,az erdő mellett egy vékony füstcsík szállt az ég felé,és tudtuk Sam-mel,hogy mit érezhet a lány. Minden vadász temetésén azok,akik szerették,némán bámulják a tüzet,és nyelik a könnyeiket. Visszamentünk a motelba,és pár sör után mi is aludtunk. Valahogy már nem voltunk olyan beszédesek,mint a nap elején.
~Jade~
Csak álltam és néztem a tüzet. Belül engem is úgy égetett a fájdalom,mint az apám holttestét a lángok. Ez előtt még soha életemben nem ittam alkoholt,de miután a két fiú elment,egyből ragadtam egy üveg whisky-t,aminek most kb.a felénél jártam. Apa nem akarna így látni. Jó kislánynak nevelt... De azok az idők lejártak Jade,ideje felnőni. Könnyezni kezdtem,majd újra meghúztam az üveget. Tetszett az érzés,hogy szépen lassan elillan a kín,és elhomályosítja az ital az elmém. Már a tüdőm sem kapkodott levegőért,és a zúzódásaim sem fájtak. Mikor elégtek a testek,apámét egy kristály üvegbe tettem,és elhatároztam,ha kijózanodom elviszem a temetőbe,és anyám mellé temetem. A másik adag hamut pedig a szomszéd kutyaszaros lapátjával szedtem fel,majd egyenesen a szennyvíz aknába borítottam. Nem mondom,hogy jobban lettem tőle,de az a mocsok legalább most ott van,ahol lennie kell. Kábán botorkáltam be a házba,majd bezártam magam mögött a sérült ajtót,ami szánalmas volt,mert ha valaki igazán beakarna törni,nem kellene megerőltetnie magát,de ennyi pia után nem érdekelt. Fáradtan rogytam le a kanapéra,és eldobtam a kiürült whisky-s üveget. Aztán már nem tudtam nyitva tartani a szemem,és a kanapén aludtam el.
***
Másnap két erős kar rázott meg,mire irtózatos fejfájással ültem fel,és mostam be az illetőnek. Aztán valamennyire kitisztult a kép,egy zöld szempárral találtam szemben magam.
-Ezt mér' kaptam?-dörzsölgette az állát Dean.
-Mert nem illik máshoz betörni,míg az alszik.-jelentettem ki botladozó nyelvvel,mire éles fájdalom hasított a fejembe,és émelyegni kezdtem.
-Nem kellett betörni!Nem záródott az ajtó,és egy pár kopogásra kinyílt.
-Hála nektek.-kezdtem volna a leszidást,de belső szükségleteim miatt nem folytattam.-Azt hiszem hánynom kell.-mondtam,majd feltápászkodtam,és a fürdő felé vettem az irányt,nem sok sikerrel,mert megszédültem és elestem. Vagyis csak majdnem,mert Sam kapta el a könyököm.
-Kösz.-mondtam,mire megérezhette az alkoholt ami a ruhámból és a számból is áradt.
-Te ittál?-kérdezte egy kicsit kiakadva,mire Dean rámordult.
-Nem Sammy,csak a limonádétól van rosszul,mert idő közben megerjedt a szájában!
-Adjatok már egy edényt vagy egy valamit!-kérleltem őket,mire Dean nyomott a kezembe egy tálat, amit kb. félig hánytam. Nem voltam túl nőies,de akkor pont nem tudott érdekelni.
-Mit kerestek itt?-kérdeztem két öklendezés között.
-Mondtuk tegnap,hogy még benézünk.-mondta a fiatalabbik.
-Most már dereng valami...-mondtam,mire mind ketten rám néztek.
-Mégis mennyit ittál?-kérdezte az idősebbik, azt hiszem Dean.
-Egy üveggel.-mutattam a törött whisky-s üvegre.
-És hány éves is vagy?-tette fel a következő kérdést.
-Nem tök mindegy?-mondtam artikulátlanul.-Azt csinálok,amit csak akarok.
-Nem,nem mindegy.-mondta Sam,mire Dean legyintett,hogy ez legyen a legnagyobb bajunk.
-Most öltözz át,és elmegyünk enni valami jó zsíros reggelit,rendi?-terelt a fürdőszoba felé Dean.
-Mer'?-néztem végig magamon,majd rájöttem,hogy ez hülye kérdés volt.-Vágom.-motyogtam,majd a fürdőszoba felé vánszorogtam. Letusoltam.majd felkaptam egy fekete rövid ujjút,és egy farmert. Hajamat megfésültem,majd lófarokban a fejem tetejére kötöttem. Így már nem látszottam zombinak,de még egy kis púderrel és szempillaspirállal javítottam a kinézetemen. Mikor kiléptem a nappaliba,hirtelen túl szűknek éreztem a felsőm,mert mind két fiú a mellemet bámulta. Dean nem palástolta,de Sam próbálkozott kevésbé leskelődni. A kis prűd...
-Hány éves is vagy?-villantott rám egy 1000 wattos mosolyt Dean,mire legyintettem,és felkaptam a farmerkabátomat.
-Én vezetek!-kurjantottam el magam,majd a kocsikulcsomért nyúltam.
-Én nem tartom túl jó ötletnek.-kárált Dean,és Sam is helyeselt.-Az én kocsimmal megyünk.-mondta és egy 67-es Chevy Impala felé terelt.
-Menő járgány...-mosolyodtam el, vagyis csak reméltem hogy az arcizmaim még működnek,majd feltettem egy rendkívül átlagos kérdést.-Ha józan leszek elvihetem egy körre?
Sam hevesen rázta a fejét,és mutogatott,de nem elég hamar. Pár perc múlva már bántam,hogy feltettem a kérdést,mert egész úton hallgathattam,hogy álmomba sem. Mire odaértünk ahhoz a gyorsétteremhez,ahol anno "elütöttem" Dean-t,újra hatalmába kerítettek a tegnap esti történtek,és legszívesebben hazamentem volna,újra egy kis pia társaságában feledni. Kedvtelenül,és borzalmasan másnaposan vánszorogtam a két nálam jóval frissebb fiú után. Bent rögtön élénk raktak egy étlapot,és rövid böngészés után elégedetten dőltem hátra a székemben.
-Mit kérsz?-kérdezte Sam,aki láthatóan komolyabb beszélgető partner volt.
-Egy sajtburgert baconnel.-jelentettem ki magabiztosan. Ha kifordulok önmagamból,legalább csináljam rendesen. Elég volt az egészséges táplálkozásból,és a példás magaviseletből. Már nincs kit büszkévé tennem. A rendelésemet Sam egy szemöldök felvonással nyugtázta, Dean pedig elismerően biccentett.
-Mintha már lett volna másnapos.-röhögött,mire megráztam a fejem.
Miután Sam leadta a pincérnőnek a rendelésünket visszaült és finoman faggatózni kezdett.
-Nincs senkid akihez mehetnél?
-Ha lenne sem kéne. De nincs.-rántottam meg a vállam,majd lenyeltem a keserű gombócot, ami idő közben felszaladt a torkomba. Csak most tudatosult bennem.hogy EGYEDÜL maradtam.
-Most kérlek, őszintén válaszolj!-kezdte,majd kigomboltam a kabátom,mert izzadni kezdtem.
-Mondd,s majd meglátom.-válaszoltam.
-Ugye vagy már 18 éves?-kérdezte,majd aggódóan fürkészte az arcom. De legalább nem a mellem,Dean-nel ellentétben, aki látványosan nem bánta, hogy kigomboltam a felsőm. Dean-t egy megsemmisítő pillantással szereltem le,Samnek pedig odadobtam az igazolványom.
-Igazi. -vetettem oda fél vállról,mire a bátyja is kíváncsian hajolt a személyim felé.
-Te 24 éves vagy?!
-Miért mennyinek látszom?-vigyorogtam, mire vették a lapot,és Dean-nek jött vissza hamarabb a lélek jelenléte.
-Reméltem, hogy nem vagy kiskorú.-kacsintott,mire kihagyott egy ütemet a szívem, ami tegnap óta csak azért dobog,hogy szenvedjek. Én erre csak rámosolyogtam,mire meglepődött,mert nem erre számított.
-Akkor nem álljátok a reggelim?-biggyesztettem le az ajkam szemtelenül,mire Sam zavarba jött,Dean pedig nagy kegyesen közölte, hogy ma jó napja van,szóval megvagyok hívva.
-Klassz.-mondtam elégedett fejjel,és beleharaptam a burgerbe amit épp akkor hozott ki a pincér csaj,aki azonnal le is állt flörtölni az öcsivel. Dean-nel összetalálkozott a tekintetünk,majd mind a ketten haraptunk egyet a kajánkból. Mikor már elment a lány,Samnek szegeztem egy nem túl kulturált,de annál őszintébb kérdést.
-Te mindig ilyen nyúlkaját eszel?-Deannek itt volt vége, annyira nevetett,hogy majdnem félre nyelt,Sam pedig mint egy kis harci kakas nekem állt.
-Miért?
-Mert nem értem, hogy lehet ettől-mutattam a salátára.- ilyen kidolgozott felsőtested.
Ez csak egy ártatlan kérdésnek indult,de nem bántam volna,ha a dögös bátyó kiakad egy kicsit. Szívesen húztam volna...Sam a fejét rázta,majd azt tanácsolta,együnk. Dean pedig furcsán méregetett,hátha a fejembe lát.
-Köszi srácok, de lépnem kell.-töröltem meg a szám,majd intettem nekik,és kiléptem a szabadba. Még rengeteg dolgom van. Nem akartam velük menni féltem,hogy még jobban kifordulok önmagamból, és netán megbántanám őket. Azt nagyon nem szeretném. Elvégre ismeretlenül is segítettek rajtam,bevontak az életükbe sőt még reggelire is meghívtak. Samnél úgyis van már egy rossz pontom,de nem tehetek róla. Elviselhetetlen lettem. Úgyhogy némán, gondolataimba merülve sétáltam haza,mert a futáshoz még nem találtam magam elégnek. Otthon hívtam a bútor-asztalost,hogy meg kéne javítani egy ajtót. De azt mondta be van táblázva, és hogy csak holnap érne rá. Ekkor már elegem lett,és kinyomtam. Akkor megoldom magam. Hirtelen nagy hőség lett, én pedig utáltam izzadni,inkább fáztam volna... gyorsan átvettem az ujjatlan atlétám és egy shortot. Ez volt az utolsó tiszta ruhám. Komótosan szedtem össze apám szerszámos ládájából a csavarhúzót és egyéb eszközöket, majd egy órán keresztül görnyedtem az ajtó fölött, mire sikerült a zárat megcsinálni.
-Hah.-néztem a művem büszkén,majd felállítottam az ajtót,és vissza akartam rögzíteni a helyére,de nem értem el a felső menetet.-A picsába.-löktem egyet az ajtón,mire az újra a földön hevert. Nagyszerű! Delet ütött már az óra,de nem voltam éhes,úgyhogy összeszedtem a telefonom, és a kocsi kulcsom,majd bepattantam a régi Opel-ba,és az egyetem felé vettem az irányt. Két órán át azon agyaltam vezetés közben,hogy mit kezdjek az életemmel. Vissza kéne mennem tanulni? Minek? Mit számít az már? Nem akarok újra az a szánalmas stréber lenni,aki voltam. ÉLNI akarok. Ott kéne maradnom apám házában? Egy darabig,amíg nincs más tervem,biztosan. Hogyan kéne elbúcsúznom a barátaimtól? Sehogy... csak még jobban fájna. Ezekkel a gondolatokkal parkoltam le a kocsit,és téptem fel a koli ajtaját. Felfelé mentem,a régi szobámba,majd kinyitottam a kulcsra zárt ajtót. Ezek szerint nincs itthon Kath,ami jó,mert nem kell kamuznom,és elhitetnem,hogy minden rendben. Össze szedtem a cuccaim,majd írtam egy cetlit és az asztalon hagytam. "NEM JÖVÖK TÖBBÉ VISSZA,A CUCCAIMAT ÖSSZE SZEDTEM,A KULCSOM A LÁBTÖRLŐ ALATT HAGYTAM. NE KERESS! ÖLEL:JADE" Jobb lesz így,gondoltam,majd kiléptem az ajtón,és hirtelen mindent,amibe eddig kapaszkodtam idegennek és taszítónak találtam. A parkolóban láttam egy pár osztálytársam a padon ülni,cigizni,de nem néztem rájuk,csak szótlanul hajítottam be a táskám az anyós ülésre,és vissza indultam. Újabb két óra múlva már nem volt kedvem vezetni,csak kipakoltam a cuccom,és ittam egy pohár vizet. Sokkal jobban éreztem már magam,úgyhogy elmentem futni egyet. Át sem öltöztem,úgy indultam el,majd igyekeztem a lábam elé nézni, nehogy neki menjek megint valaminek vagy valakinek. Épp egy olcsó motel előtt futottam el,amikor megláttam azt az Impalát. Nem mehettem csak úgy tovább,elő vettem a telefonom,majd felültem a kocsi motorháztetejére,és az új Jade átvette felettem az irányítást.
-Tessék?-szólt bele Dean a vonal túlsó végén.
-Nincs kedved elvinni egy körre?-szegeztem neki a kérdést. Szerettem a közelségét érezni,mert valamilyen kifacsart módon éreztem iránta valamit,és most pont arra a mámorító érzésre volt szükségem.
-Hogy?-értetlenkedett,majd kinézett a szobájuk ablakán. Letette. Pár perc múlva a kocsikulcsával a kezében jelent meg, majd a derekamnál fogva leemelt a motorháztetőről.
-Hova menjünk?-kérdezte,majd kinyitotta az anyós ülés felőli ajtót.
-Hozzám. Egy kis segítségre lenne szükségem.-néztem rá komolyan.-Nem sikerült megjavítanom az ajtót,és ha nem csinálom meg,ki kell vennem éjszakára egy szobát valahol.-mondtam,pedig ez csak formaság volt...nincs nekem szobára pénzem.- Szóval arra gondoltam,hogy segíthetnél,elvégre ti rúgtátok be az öcséddel.
-Jogos.-biccentett,és a házunk felé vette az irányt.
-És értesz is hozzá,vagy csak rongálni tudod?-kérdeztem nyersen,és oldalra pillantottam. Mosolygott,bár a szemét nem vette le az úrtól,de mosolygott.
-Még szép hogy értek. Elvégre férfiból vagyok!-háborodott fel.-És csak ez a baj?-kérdezte tétován,de látszott rajtam,hogy náluk Sam jobban otthon van az érzelmek terén.
-Hát...-kezdtem,de nem akartam gyengének és esetlennek tűnni,úgyhogy inkább félbe haraptam a mondatot,amit Dean nem is firtatott.
-Na?-kérdeztem a földön heverő ajtóra mutatva.-Javítható?
-Talán.-felelte,és lehajolt megvizsgálni az ajtófélfában lévő kilazult csavarokat. Levette a fekete pólójára húzott ingét,majd neki látott a barkácsoláshoz. Az ajtó egy 10 perc múlva már üzemképes állapotban volt,de az ajtófélfával már más volt a helyzet. A hűtőhöz léptem,majd két sörrel tértem vissza,és az egyiket felé nyújtottam.
-Kösz,-biccentett,majd felbontotta és beleivott.
-Én köszönöm... mindent.-néztem fel rá,két korty között,mire kérdőn nézett rám.-Azt,hogy te és Sam olyan kedvesek voltatok velem,pedig nem is ismertek...És még egy világi seggfej is voltam.-húztam el a szám.
-Mi megértjük,hogy mit élsz át.-mondta,és most először beszélt magáról és a családjáról.-Nemrég vesztettük el mi is az apánk...másfél éve.-ült le mellém az elnyűtt kanapéra.
-Anyukátokkal nem tartjátok a kapcsolatot?
-Nem lehet. Vagyis inkább nem tudjuk. Meghalt,mikor 4 éves voltam.
Haboztam egy kicsit,majd a térdére helyeztem a kezem,és csendben azt motyogtam:-Sajnálom.
Elmosolyodott,majd felállt. Mi ütött belém? Miért közeledek felé? Most halt meg az apám,itt ebben a szobában,ahol olvadozok a mosolyától. Hülye. Korholtam magam,s mérhetetlenül szégyelltem magam.
-Ideje munkához látni!-változott vissza Dean egy szempillantás alatt. Szorgosan csavarozott,pakolászott majd az ajtó visszakerült a helyére. Engem továbbra is nyomasztottak az érzéseim,és az alvadt vérfoltok a szőnyegen. Miért nem felejthetem el ezt az egészet? Miért nem tudok bőgni,zokogni,gyászolni,mint mások,majd tovább lépni? Ilyen remek hangulatban töltöttem magamnak egy pohár whisky-t. Csak az volt itthon,az volt apa kedvence. Egy húzásra kiittam.
-Hé,az alkohol nem megoldás!-ült le mellém egy másik pohárral,hogy töltsek neki is.
-De most csak ezzel tudok itt élni.-Néztem a szemébe,aztán körül a szobában.
-Én már meséltem magamról,most te jössz.-kérte,majd ledöntötte a pohara tartalmát.
-Mit?-kérdeztem a részegek derűjével, majd ittam még egy pohárral.
-Milyen gyerekkorod volt? Mit tanultál?-érdeklődött és láttam rajta,hogy komolyan érdekli.
-Jó gyerek voltam,nem akartam csalódást okozni apámnak,mert csak én maradtam neki anyám halála után. Jól tanultam,kerültem a balhékat,a konfliktust. Gyakran vitt vadászni,mert azt akarta,hogy tudjak vigyázni magamra,ha ő már nem lesz.-mondtam keserűen.- Nem barátkoztam fiúkkal,még a gimiben sem,mert apa nem nézte volna jó szemmel. Az egyetemen volt egy fiúm,de lepattant,mikor világossá tettem neki,hogy nem fekszem le vele. Alkoholt sem ittam,max egy pohár pezsgőt újévkor.
Figyelmesen hallgatott,és egymás kedvére ittunk. Folytattam.
-Most pedig itt vagyok. Egy szánalmas elveszett kislány,részegen,az apja whiskyjét vedelve.
-Nem vagy az.-tiltakozott,mert már attól félt,hogy bedepizve eret vágok.
-Dean,nem érted? Huszonnégy éves vagyok,és még csak nem is éltem! Egyszer majd ti is tovább álltok Sammel,és egyedül maradok,és még csak menekülni sem tudok,mert le vagyok égve.
-Szerintem eleget ittál.-mondta,majd kivette a kezemből a poharam. Felálltam,de homályosak lettek a tárgyak,vissza rogytam és minden elsötétült.
~Dean~
Szegény lány. Néztem Jade-re,aki bealudt egy ültő helyében pár pohár alkohol után. A mellkasomon pihentette a fejét,és egyenletesen szuszogott. Olyan törékeny volt,nem vitt rá a lélek,hogy a kanapén hagyjam. Óvatosan kicsusszantam mellőle,majd benéztem a szomszédos szobákba. Volt egy egyszerű franciaágyas szoba kék tapétával,és egy sárga amiben egy egyszemélyes ágy hevert,a rajtafelejtett egyetemi jegyzetekkel. Ez lesz az. Vissza sétáltam a kanapéhoz,és ránéztem a fekete hajú sápadt lányra. Még most is alig hiszem,hogy 24 éves! Apró volt,és babaarcú,amit a kék szeme még jobban kiemelt. Sajnáltam,hogy ilyen hirtelen hullott ki minden a talpa alól,mert nem ezt érdemelte. Nem tűnt elég erősnek,hogy megküzdjön vele. Felemeltem,majd bevittem a szobába,ahol az ágyra raktam,és betakartam. Felült,kinyitotta a szemét,majd rám nézett és motyogni kezdett.
-Dean.
-Tessék?
-Mondhatok valamit?-kérdezte,mire közelebb húzódtam hozzá.
-Mit?
-Élni szeretnék.-sóhajtotta,aztán átkarolta a nyakam,és puhán az ajkamra nyomta a száját. Nem is emlékszem,mikor kaptam legutoljára ilyen ártatlan csókot. A rengeteg egy éjszakás kalandok, és könnyű nőcskék után idegennek hatott. Nem szabad. Néztem az ágyra vissza hanyatló lánya,aki minden bizonnyal már az igazak álmát aludta. Nem engedhetem közel magamhoz,mert elfogom veszíteni. Ilyen gondolatokkal szálltam be az Impalába,és hajtottam el.
